Miért jó Amerikába menni!

Miért Jó?
Hát én azt gondolom, hogy nekem igazából mindegy hova mész, csak menj el. Ezt tudom javasolni. És ne Európába, hanem egy másik kontinensre, és legalább 3 hétre. Kapcsold ki a telefont és élvezd. Mégis akkor miért Amerika?
Mert Európában vagy most is, ha a németeknél elakadnál, stoppal bármikor haza tudsz jönni úgy két nap alatt :)
Mert van nekik egy olyan hozzáállásuk az élethez, a mindennapokhoz, amit mi is felvehetnénk itthon, és akkor szerintem sokkal élhetőbben (nyugodtabban) lehet az életet elfogadni. Tudom, hogy szeretünk aggódni, és idegeskedni, de talán ez volt a legszembetűnőbb az egészben. Az, hogy no para, és hogy minden rendben lesz és minden megoldható. Persze felületesen és nem túl mély érzelmi szinten. Nem akarják veled megosztani a legmélyebb problémáikat és ezt tőled sem várják el. Ha valami bajuk van azt általában nyugodtan és kb azonnal elmondják. Bevallom, ettől függetlenül nem szeretnék ott kint dolgozni. Egyedül semmi kép sem. Talán egy társsal kimenni egy kis időre, az elképzelhető, de amúgy nem érzem, hogy olyan vicces hely lenne. Aztán minden városban ahol jártam próbáltam beszélgetni a velem egykorú átlagos amerikaival, és az a tapasztalatom, hogy bizony nagyon sokat dolgoznak. Egy évben van max 5-7 nap fizettet szabi. A 25-35 év közöttiek nagy része két, esetleg három munkahelyen dolgozik. Azért teszik ezt, mert kint nagyon drága az egyetem, és amikor befejezik, akkor úgy kezdik el a NAGY életet, hogy van akár 50.000-100.000USD tartozásuk a bank felé. És még nem vettek lakást és nem vettek kocsit. Kb. olyan 1200-1500USD egy normálisabb lakás NYC-ben, ha bérelni akarunk. A fizetések pedig óradíjban vannak elszámolva és hetente kapod a fizut.
Azt lehet mondani, hogy a 30USD/óra magasságában mozgó fizetés már egészen elviselhető. Minimum kilenc órát dolgoznak egy nap. Viszont simán elmennek pénteken korábban haza, majd autóba ülnek és az egész hétvégét pihenéssel töltik. A szülő nők egy hónap után mennek vissza dolgozni. Simán lehet kivenni azért fizetés nélküli szabit is, ha a munkahely lehetővé teszi. Viszont, ha megbetegszel, vagy baleseted lesz, vagy összetűzésbe kerülsz a törvénnyel, akkor Amerika máris sokkal rosszabb hely, mint amit el tudunk képzelni. A barátság azért is nehézkes dolog arrafele, mert simán költözniük kell akár az ország másik felébe is, ha a melóhely úgy kívánja. A biztosítás nagyon drága. Mindenféle biztosítás van és mind pénzbe kerül folyamatosan. Egy családi biztosítás olyan 1000USD magasságában mozog 4 személy részére, ami nem is tűnik olyan soknak, csak nem tartalmazza a 6 év alatti gyerekeket (pontosabban nem kell fizetni az ő biztosításukért.). És feltételezi, hogy még nem volt autóbaleseted pl. :D
Azután Informatikusokat nem igazán keresnek, mert abból van nekik is sok. Kell nekik ápolónő, meg orvos, meg asszisztens, meg tanítónő és kovács és dokkmunkás és esztergályos és kőműves. Tehát jómunkásember. Persze nem akkora a hajtás, mint itthon, de azért ott is meg lehet fogni a munka végét rendesen. Ha olyan helyen talál állást az ember, ahol van szakszervezet, ott még kevesebbet kell dolgozni egy adott időre vetítve, de ott szervezeti díjat is kell fizetni és a pénz is kevesebb valamivel. Az átlagember (legalább is akikkel találkoztam) nem ismeri azt a fogalmat, hogy rasszizmus, vagy nem mutatja, vagy olyan furcsa módon élik meg. Valahogy minden ilyen szó, amikor erről beszélgettünk másokkal, olyan gyengének és erőtlennek tűnt, ahhoz képest, amit itt Európában tud megélni és/vagy átélni valaki. Összességében én biztonságban éreztem magam ez alatt a három hét alatt ott kint. Persze biztos vannak olyan helyek, ahol nekem nem lett volna jó, de itthon sem visszük a külföldi barátainkat egy lepukkant negyedbe. Ami inkább meghatározó számomra, most, hogy így tíz napja itthon vagyok, hogy Pest mennyire más. Nincsenek azok az egekbe szökő nagy különbségek az utcák között, mint ott kint NYC-ban vagy LA-ben. Volt olyan eset, hogy az egyik sugárútról befordulva balra 300 méter után négy szintes házak fogadtak, Egy másik nap ugyanott jobbra fordultam és 200 méter után lakótelep és Afrók és Latinók, mindenhol. Hát ez volt nekem Amerika, meg még egy csomó minden más. Minek vesznek bazi nagy autókat, megy rettenetes gyors motorokat, ha nem mennek velük? A Hibrid-et felejtsétek el. Van egy pár Toyota Prius, meg egy pár LEXUS r450h, de kb ennyi. Na jó egyik nap láttam egy LINCOLN Navigator green-t.
Aztán mindenki iPhone őrült, és iBook mániás. A melóhelyen általában MS, de otthon iPhone+iBook kombó megy. Mindenki flip-flop-ra van rákattanva, meg az Abercombie And Fitch ruhákra. Nagyon sok gyümölcslevet isznak és van náluk 12%-os tej is a boltban, meg nagyon sok fajta tömény, de főleg a Whiskey-t és a tequila-t isszák. A Jagermeister státusz pia. Nem nagyon hallottam elektronikus zenét, de egyszer egy kocsiban valaki KRAFTWERK-et hallgatott. Tuttkó, hogy európai lehetett a fazon, de ez már megint egy magyar gondolkodás. És már írtam egyszer de megint, hogy tényleg minden ruhát mindenféle színben minden mással képesek felvenni. Ha nem vagy közönséges és szeméremsértő, akkor konkrétan senki le nem sz***a mit vettél fel aznap. Így persze nem olyan könnyű kitűnni a tömegből :)
Jó volt azért hazajönni és találkozni a barátaimmal, látni újra Magyar lányokat, mert szerintem sokkal szebbek és csinosabbak és kecsesebbek és nőiesebbek, mint az Amerikai lányok. Persze nem igaz, hogy az Amerikaiak kövérebbek lennének. Inkább olyan átlagosak, néha tunyák és puhosak. Olyan furcsán híznak el. Térdtől fölfele úgy kb. a mell vonaláig, és a felkarjuk. A többi meg olyan normális. É nem érdekli őket, ha egy vastag combú lánynak kedve van felvenni egy miniszoknyát, akkor simán. És ezen senki nincs kiakadva. Itthon szerintem más a helyzet. Az ország hatalmas és gyakorlatilag minden geológiai képződményt meg lehet nézni és minden sportot ki lehet próbálni, anélkül, hogy kitennéd a lábad az államok területéről. Ha még eszembe jut majd valami, akkor azt majd jól ideírom.

M.