Hétfő, kedd és szerda egyben.

Nem látom értelmét, hogy szétbontsam, mert mind három napot NYC-ben töltöttük. Jelzem, hogy amikor ezt a bejegyzést készítem, már itthon vagyok, és az emlékeim alapján írom. Fogok írni ez után arról, hogy mit gondolok az amerikaiakról, meg úgy általában Amerikáról, meg egyéb érzések és megtapasztalások.
Szóval hol is kezdjem. Talán ott, hogy ebben a városban gyakorlatilag minden olyan 20 USD-be kerül. De tényleg. Olyan 18-22 körüli szórással lehet számolni. A belépő jegyek, egy normálisabb ebéd, egy póló, egy kicsit komolyabb ajándék, egy mozijegy. Aztán meg az, hogy a Central Park kivételével, meg a HOUSTON st. alatti downtown terület kivételével NYC olyan egyszerű, mint a 100as szög. Van nekik 11 sugárútjuk (Avenue), meg a Houston st. felett kezdődő számozott utcák. Szépen vonalzóval megtervezve. Két utca és két Av. közötti területet neveznek blokk-nak. Az arányok úgy oszlanak meg, hogy az utcák közötti átlagos távolság olyan 50-70 méter, míg két Av. között olyan 300-400 méter lehet. Aztán van neki egy olyan útjuk, ami valami oknál fogva átlósan megy végig a városon. Na, ez a Broadway. Miután ezt megcsinálták, rájöttek, hogy mégis lenne valami értelme annak, hogy az egyes utcáknak nem is, de az AV-nek adjanak neveket, Persze nem mindnek, mert akkor már megint túltervezett lenne. Szóval vicces. Viszont így jött létre az egyik leghíresebb pont a városban, ami a 42th. utca és a Broadway kereszteződése. Ez a Time Sqare. Itt mindig nagyon sok a turista, emiatt sok a rendőr, és nagyon sok a látnivaló. Ezen a ponton a Broadway a 8th. Av és a 7th. Av. között jár. Mi meg a 6th. és a 38th. sarkán laktunk :D Ezt a Broadway-t úgy képzeljétek el, hogy Manhattan észak-nyugati pontján indul el, és a dél keleti csücske felé tart. Tehát van olyan pontja, amikor keresztezi a, 9th. majd a 8th., 7th., 6th. és így tovább, sugárutakat. A Central Park, ehhez képest teljesen más. Egy teljesen mesterséges park, ami az 59th. utca, az 5th. Av. a 125th. utca és a 7th. Av között lévő terület. Nagyon sokan szeretik, emiatt sokan is járnak ide pihenni, futni, kerékpározni, kikapcsolódni. Található benn strand, egy csomó kicsi „Baseball” pálya, strandröplabda pálya rendesen homokkal, ahogy az kell. Van neki saját biztonsági szolgálata is. Nagyon komoly. Három helyen át lehet hajtani a parkon, de azokat csak hétköznap lehet használni, mert a hétvégére mindig lezárják. Aztán vannak utak, ahol csak a gyalogosok közlekedhetnek, és a kerékpárosok valahogy ezt be is tartják. Mondjuk ebben segít az 500 USD bírság is, ha elkapnak :D . Tolni lehet a verdát ofkoz.
A Múzeumokról. Hát van egy rettenetesen idegesítő szokásuk nekik. Az, hogy minden múzeumi tárlatrész után át kell, hogy menjél egy csetresz bolton, ahol persze sok a turista és válogatnak a különböző marhaságok között. A másik ilyen zavaró dolog, hogy baromi hideg van. Ja és ha tehetitek, akkor CSAK hétköznap menjetek el a bármelyik múzeumba. Pontosabban három nap ajánlott kedd-szerda-csütörtök. Viszont ilyenkor meg vannak sikongató iskolás csoportok, de legalább oda lehet férni minden kiállított érdekességhez. Négy múzeumot látogattunk meg a három nap alatt. A Metropolitan múzeum, a Természettudományi Múzeumot, a Googenheim Múzeumot (persze tudom, hogy Guggenheim, csak lehet ilyen feliratú pólót venni :D), és az INTREPID anyahajó Múzeumot. Mind hihetetlen élmény volt. Volt olyan, hogy időszakos kiállítás, ez általában plusz 10-20 USD. és nem mindig van értelme, szóval óvatosan. Akkor érdemes figyelni mindig, hogy az információs táblákra mi van kiírva, mert a Metropolitan múzeumban például lehet fényképezni, a természettudományiban is lehet, de csak vaku nélkül :D . A Googenheim-ben viszont TILLÓS a kép készítése.
Aztán a városrészekről egy kicsit. Az Olasz negyed (Little Italy) határos a Kínai negyeddel (China Town). A kettőt a Canal st. választja el egymástól, és ez nekem nagyon tetszett. Balra minden olaszul van kiírva, jobbra tekintve meg minden kínaiul. És senki nem kap agylobot, hogy csak ezeken a nyelveken vannak megnevezve a dolgok. Persze nem mindenhol, és ha kéred, adnak angol étlapokat pl. vagy kerítenek valakit, aki TUD angolul. Erre szokták itt mondani, hogy egy életet leélhetsz úgy NYC-ben, hogy nem kell megtanulnod angolul, ha olasz, vagy kínai vagy :D. Amikor az olasz negyedben sétáltunk, az olyan volt, mintha egy közép-olaszországi kisvárosban lennék, és mindenhol, zöld-fehér-piros zászlók, meg utcadíszek. Aztán nagyon sok helyen, csak olasz beszédet hallottam, majd átmentünk a CANAL st.-n és hirtelen mindenki kínaivá vált :D és kínai táblák és kínai ételszag :) és nagyon sok kínai :D. Na itt jól beültünk egy kínai étterembe, ahol simán összeültetik az embereket, és jó finomat ettünk. Majd tovább séta délnek és Brooklyn Bridge következett és a környéke. A híd alatti terület nem valami szép. Kicsit csumpis, láttam egy csomó patkányt, lepukkant parkot, de amúgy nyugis volt. Nem erre szoktak a turisták felmenni a hídra. A híd maga nagyon rendben van látványilag. Nekem olyan odabasz érzésem volt vele kapcsolatban. Az alap vasszerkezete eléggé rozsdál, és nagyon sok autó közlekedik rajta, de maga a híd még így is csodaszép. Az meg pláne nagyon tetszik benne, hogy a híd közepén megy a gyalogos forgalom és kb két méterrel az autó sávok felett sétálsz. :D lehet belecsumpizni a nyitott tetejű autókba, úgy sem tudnak megfordulni :)
Ezek után séta tovább Ground ZERO és Wall street. A GZ már nem is ZERO, mert már húzzák felfele az új épületeket, és nem is olyan nagy, mint gondoltam. De érdekes lesz, ha készen lesz. Lesz benne emlékhely, meg múzeum is. A Wall st. Pedig olyan, mintha egy katonailag megszállt területre sétálna be az ember. Gépfegyveres rendőrök, komoly tankmegfogó behatási szabályozó mechanizmusok. Beton-terelők és akadályok, és esküszöm, hogy én hallani véltem a rengeteg számítógép ventilátorának halk zümmögését. Inkább csak olyan érzés féle volt. Aki dolgozik számítógépek és szerverek között, az lehet, hogy találkozott már ezzel az érzéssel, hogy még nem látod a gépeket, de érzed, hogy a közelben nagyon sok gép dolgozik. Mikor ezzel is végeztünk go haza. Este kimentünk a Broadway-ra, mert az mindig jó, és lehet nézelődni, meg bámulni a tömeget.
Csináltunk olyat is, hogy életemben először jól sorba álltunk egy étterem miatt. Ez a SOHO-ban volt, és egy Japán étterem volt a soron. Itt is minden japánul volt kiírva, csak japán söröket és borokat és csak japán kaját lehetett kérni, és ez volt az első olyan hely az egész USA-bn, ahol csak AMEX kártyát fogadtak el. Biztos van máshol is ilyen, csak nem találkoztunk vele. Amúgy ez a SOHO vicces kis hely. Bazi sok étterem, ahol sok a fiatal, csak három és négyszintes színesre festett házak és hangulat jellemzi. Láttam itt olyan sörözőt, ami igazából egy HARLEY motor szakbolt, csak este kicsit kocsma is. Eléggé hasonlított a Nagymező utcára hangulatilag, de hát azt most majd úgy is jól tönkreteszik, szóval gyorsan járjatok oda jó sokat, amíg lehet.
Az Intrepid anyahajóról nem sok mondani való van. Talán az hogy 20USD a beugró és katonákkal van tele, és megnézhetsz egy naaaaagy műszaki eredményt. Aki nem technokrata military buzi, és van egy kis klausztrofóbiája, az ne nagyon menjen el oda, mert nem fogja élvezni. Ki van rajta állítva egy csomó repülőgép a tetején, meg az egyik nagy hangárt is jól meg lehet nézni, meg van benne 4 fajta szimulátor is, de azokért csak 10-15 USD-t kell fizetni. és újabb sorban állás persze. Tehát egy nagy zöldre festett vasdarab, sok keskeny hellyel és veszélyesen meredek lépcsőkkel.
Guggenheim múzeum. Egy Frank Lloyd Wright nevű faszi tervezte, aki tuti nem volt 100-as.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Frank_Lloyd_Wright
A múzeum négy jól elkülöníthető részre osztható. A bejárati csarnok, a csigavonalban emelkedő kőrfolyosó ahol Wright EREDETI tervei, meg egy pár eredeti és később készített makett van kiállítva (Ez a legjobb), az egyes emeletekről nyíló különbféle gyűjtemények kiállító termei (kortárs és XX. század eleji és ART DECO) vannak. A negyedik rész természetesen a bisz-basz bolt. Nekem a tervek tetszettek a legjobban. A kiállított tervek hatan százaléka a nem megépített tervek, ezek olyan komolyak, hogy egy csomó Sci-Fi film innen vett ihletet a tutkó. De ez megvolt a Metropolitan múzemunál is, mert ott meg a Medivel (középkori)részlegben például ki van állítva egy lovagi sisak, de olyan 90%-os a hasonlóság a STAR WARS 1-ben a halálcsillag bolygólézer-vezérlőjében tevékenykedő alkalmazottak munkaruhájához rendszeresített HCSSZ-531/2 sisakkal. Ha nem emlékszel erre a sisakra, minek élsz ? :D
Sajnos ebben a múzeumban nem lehet fényképezni, csak a bejárati csarnokban.
Aztán voltunk fent az EMPIRE STATE BUILDING tetején, hajnali kettőkor, mert akkor is fel lehet menni (20USD) a 86. emelet. 35USD a 102., de oda szerintem nem érdemes felmenni. a 86. a híres kilátója az ESB-nek. A lift nagyon komoly. A következő képen számol 1-2-10-20-30-40-50-60-70-80-84-85-86. ÉS nem kell nyomkodni a gombokat, mert a bizti őrök infra távirányítóval vezérlik őket. Itt is van motozás, meg röntgen, meg detektoros kapu. Felmész és NYC szétcsap azonnal. Nem tudod merre indulj, mert mindenfele nagyon szép a kilátás. Szuper érzés. Mindenkép megéri felmenni.
És jöjjenek a képek.

A SLeep inn hotel és környéke. Kemény

A természettudományi múzeum.

A Metropolitan múzeum.

A Guggenheim múzeum

Az Intrepid Anyahajó

Az Olasz negyed

A Kínai negyed

A Brooklyn Bridge és környéke

A Wall Street és környéke

Farmers Market

Egy kis Central Park

Hajózni jó :D

És a végén egy csomó életkép NYC-ből :D

Mégis csak szétbontottam őket, mert úgy könnyebb kezelni.
A következő bejegyzés a hazaútról és az egyéb az úttal kapcsolatos érzéseimről szól majd.
Na Peace.