07.08 szerda.

Egy bagzó macska keltett reggel és könyörgött a receptért, hogy neki is olyan szeme legyen, mint ami nekem van. A hozzávalók, a száraz sivatagi szél, és a fossá klórozott medence vize, meg a jégre hűtött szobákban keresendőek. Ha a bagzás miatt lenne ilyen a szemem, jobban örülnék neki, de hát nem bagzok. Ez van. Előre közlöm veletek, hogy megint Las Vegasban vagyok, és megint a Stratosphere-ben. Ha ide kijutsz, innen szabadulni nem lehet. HELP :D . Visszatérve a nap elejére, kilencre kértünk ébresztést, és gyorsan lementünk a medencéhez. Itt voltunk olyan 10ig, aminek, majd később lesz fontossága. Mivel már azt terveztük, hogy elmegyünk a Grand Canyon-hoz, jól összepakoltunk, és kijelentkeztünk a szállodából, de előtte még mindenképpen fel akartam menni a toronyba a BIG SHOT-ra, mert azt nem lehet kihagyni :D Ha meg kijelentkezel, sokkal többe kerül. Viszont elég macerás a feljutás, és ott sem teljesen értelmes a jelölés, és az eladó lent a földszinten meg nem adott nekem jegyet a Big Shot-ra, csak arra, hogy felmehessek :( . Szóval go le, néni kérem tessék adni egy jegyet a kilövőbe, mert vár a gép, majd go vissza fel. Hogy én egy mekkora állat vagyok. Ez a BIG SHOT az életem egyik legmeghatározóbb élménye eddig, amit ilyen szórakoztató eszköz tudott okozni. Gyakorlatilag azt éreztem, hogy a levegőbe lőnek, és még igazából, ordítani sem volt időm, máris a tetején voltam. De ott várt a meglepetés, mert ez a szemét olyan 10-12 méter magasba lő ki, majd onnan esel vissza egy 7-9 métert, nem tudom, de azt kb. szabad esésben. Na attól becsokiztam. És közben előtted van a Las Vegas Blv. és süt a nap és fúj a bazi meleg szél, és vigyorogtam, mint egy idióta. Annyira meglepődtem, hogy amikor megnéztem a rólam készült képeket, alig ismertem magamra. Egy a gyorsulástól eltorzult fejű borostás fickó. Eddig sem voltam egy Adonisz, de ezzel a képpel a Quasimodo Remake-re simán jelentkezhetnék. Na mind1 a kép maradt a hotelnél :). Mire leértem, már 11 óra 5 perc volt és 11ig el kellett volna hagyni a szobát. Az Adrián láthatóan nagyon bosszús, de majd csak elmondja mi bántja, ha fontos. Go le kijelentkezés, majd KV a Starbucksban, és a kocsiban pedig elkezdtük az ittlétünk első veszekedését. Komolya, mint a házasok :D. A történet lényege az volt, hogy én eltűntem a toronyba, és nem beszéltük meg mikorra érek vissza, ő meg a szobában vár, mert enni is elmehetett volna. ÉS hogy mindig én vezetek, és akaratos vagyok. Ekkor én is rákezdtem, hogy ez nem igaz, mert megkérdeztem tőle, hogy akar e vezetni, erre ő az mondta, hogy nem. Ezt kb. háromszor, vagy négyszer kérdeztem meg, és amikor az itteni ismerőseinkkel beszélgetett, az jött le, hogy nem akar vezetni, mert otthon is kb havi két-három alkalommal jár el más európai országban, viszont ezt a nincs kedvem vezetni olyan viccnek szánta, én meg nem vettem annak. Gondoltam nem érdekli, de kiderült, hogy igen. Szóval ilyen komoly dolgokról volt szó, de ez már kellett. A lényeg, hogy cseréltünk és egész nap ő vezetett. Nekem ezzel sincs semmi bajom, csak ez is inkább a kommunikáció megakadásáról szólt, és nem a problémáról, ami ló fütty. A lényeg, hogy elindultunk a HOOVER GÁT-hoz, amiről azt gondoltuk, hogy naggggyon messze van Las Vegastól, de ez nem igaz, hiszen főleg ezt a várost látja el elektronyossággal. Komoly 30 mérföldre kellett elutazni. utazás közben eszembe jutott a SKYWALK nevű csoda, ami itt van a Grand Kanyonban, de hogy hol azt nem tudtam. Gyors keresés az interneten és kiderült, hogy a WEST RIM nevű helyre kell menni, ami a GPS szerint nem létezik. Komoly mi? Viszont találtam még délelőtt egy utazás szervezőt, aki meg oda szervezett terepjárós és helikopteres utat Las Vegas-ból. Neki viszont nem volt térképe. A kötsög. Nem estem kétségbe, hanem a Hovver gátnál megkérdeztünk egy rendőrt, merre kell menni. Ő Mondta, hogy menjünk át a gáton, majd onnan le a negyvenesig, majd keletre egészen a 65ig és azon fel a South RIM- ig, ahol van West RIM Road. Csakhogy ez 223 mérföld. És még nem is láttuk a Hovver gátat igazából. Hát mit mondjak. Ennyire szép, és letisztult, és egyszerű, és a turbináknál kecses, és a gát másik oldalán monumentális épületet még én nem láttam. Ott álltam rajta és éreztem, hogy elpusztíthatatlan. A tó oldalon, a duzzasztónál lehet látni, hogyan mozgott a víz az elmúlt évek alatt. A hőfok olyan 105F. Azt már tudom, hogy a 103F=38C, tehát 40-41 fok. Tényleg egy csoda. VISZONT. Kitalálták az buta amik, hogy a gát mellé és FÖLÉ, kellene építeni egy olyan kis szép kétszer három sávos autópályát, meg hozzá a csecse kis hidat. Mert az nem járja, hogy a kamionoknak, meg a buszoknak kerülniük kell, meg amúgy is sokkal többet lehetne kérni utána, ha valaki mégis csak a gáton akarna átkelni, meg jó lenne már rajta egy kis tuning is, hogy több delejt adjon. Az új híd kb. egy mérföldre halad el a régi gát után folyásirány szerint nézve. és kb. száz méterrel feljebb is megy, mint a régi. Csuda szép két tartópilléres, függesztett és egyben alulról egy hiperbolával támasztott hidat készítenek. A két pillér a hiperbola és a függesztés már majdnem kész. Ma amikor ott voltunk pontosan 3 méter választotta el egymástól a két oldalt, és amikor este jöttünk vissza, akkor emelték éppen be az utolsó elemet, de megint kicsit előre haladtam a történetben.
Most pedig jöjjön a hülye fehér ember esete az indiánnal. A fehér nem is fehér, hanem mexikói, meg néger, meg európai, meg ami, tehát turista, és nem hülye, hanem turista :) . Az indián meg indián. A történet ott kezdődik, hogy régen a hódítók jól elvették az indiánok földjeit egy olyan 300 éve kb. Majd jött a sokkal komolyabb Demokrácia, és egyszer valakinek eszébe jutott, hogy a nagy Amerikába az indiánok bizony csúful ki lettek semmizve. Na nekik kellene valami okos kárpótlás, mert ez ronda folt Amerika eszméjén. Ez a dolog igáig rendben is van. Három nagyon fontos dolgot kaptak az indiánok. Bizonyos helyeken nyithatnak kaszinót, és ezt nekik senki meg nem tilthatja, de a kaszinó, csak valamilyen rezervátum területén állhat. Minden indián kap állami segélyt, mert ő indián. Persze itt vannak okosan kitalált finomítások, de a lényeg kb ez. A harmadik, hogy kapnak vissza és vehetnek pénzért földet, amit aztán szintén rezervátummá, vagy nemzeti parkká nyilvánítanak, és azt utána senki tőlük el nem veheti, mert ahhoz 82 harmados többség, meg aló és felsőház, mag az elnök aláírása és Zapphod Beeblebrox is kell. És ez így van jól. Hát az indiánok szépen megcsinálták a West RIM Nemztei Parkot, ami a Hoover Gáttól kb 70 mérföldre van. De nem járt oda senki, mert nem volt ott csak két gyönyörű kilátó pont, az Eagle Point, és a Guano Point. Aztán jött egy okos emberke, és kitalálta, hogy csináljunk már egy olyan épületet, aminek van egy U alakú folyosója, és a lógjon be jó hosszan egy szakadék fölé. Majd mondá ez az emberke, hogy az a szakadék legyen a Grand Canyon és a WEST RIM-ben pont jó helye lesz. a Neve legyen pedig mostantól SKYWALK. Kérdezték is tőle, hogy miért SKYWALK, erre a válasz, hát mert a padlót üvegből fogjuk csinálni öcsém, azért. Lett is nagy örömködés, amikor kész lett a cucc, mert okosan a WEST RIM-et választották, ahol a megérkezésünkkor derült ki, hogy ott van 8-10 helikopter leszálló pálya, meg egy komplett repülőtér. Csak aszfaltozott út nincs, és nincs kitáblázva sehol, hogy pontosan merre is kell menni, mert ez igazából egy természetvédelmi terület, ami ráadásul az indiánoké. Ez azt jelenti autóilag lefordítva, hogy az utolsó 21 mérföldet földúton kellett megtenni :DDD és ment elől egy műszaki kocsi, mert az utat elkezdték kiépíteni, és voltak száguldozók is. Olyan képeket csináltam, hogy sose hittem volna, hogy valaha is ilyen helyen fogunk járni Amerikában. Amikor megérkezel, olyan 1 perc után megvan az érzés, hogy itten minden az indiánok kezében van. Egy, mert minden kiszolgáló indián, kettő ,mert ki vannak írva a dolgok indián nevei is, és mert minden elképesztő drága. Magát a SKYWALK-ot nem lehet megnézni, hanem venni kell egy tour jegyet is, és egyéb adókat, meg benzin költséget, meg park díjat kérnek el. És így lett a 29USD-s jegyből 75USD. Hát Jó napot fehér ember, vagyis hogy turista. De ha akarsz, akkor van helikopteres séta 220USD, meg le lehet menni a Grand Canyonba csónakázni, meg van indián tánc, olyan igazi indiánokkal, akik igazából táncolnak, meg karkötők, meg dreamcatcher, meg hűtőmágnes, meg jó nagy drágaság. Viszont ami nekem tényleg fájt, hogy amikor ki akarsz menni a 75USD-ért (15.000HUF kb.), a SKYWALK-ra, akkor nem vihetsz magaddal semmilyen elektronikus eszközt. Vannak telepített kamerák, amik profin Wifivel tolják a központi épületbe a képeket, meg van két profi fotós, akik Nikon D1000-vel csinálnak képeket rólad, és az is Wifis. Amikor elhagyod a komplexumot, 20USD-ért veheted meg a képeket, ha akarod. A nemzeti park területén nem lehet autóval mozogni. Megállsz a parkolóban, és 10 percenként megy körbe a busz, aminek 4 megállója van. A sofőr is indián, és olyan vicces akcentussal beszélt, hogy nem is értettem. A hely agyonüt. Mármint a Grand Canyon látványa. Nem lehet elmondani. Akkora távolságok, olyan mélységek, olyan sziklák és olyan színek vannak az ember körül, hogy álltam és éreztem, hogy húz a távolság. Nem tartom magam egy beszari embernek, de itt olyan pánik tört rám a szakadék szélén, hogy nem mertem egy méternél közelebb menni…az út széléhez. Mert, hogy nincs mindenhol korlát, csak a saját józan eszem. Sétáltam az úton olyan 2-3 mérette a Grand Canyon szélétől, és éreztem, hogy ott, amit nem látok, ott van olyan kétszáz háromszáz méter mélység. Egyszerűen tudtam, hogy ott van. Elképesztő. Amikor megkérdezték az indián vezetőt, hogy miért nincs legalább egy lánc, azt mondta: Ez itt a természet. Ha nem bírod, akkor menj messzebb a szélétől, vagy ne is menj oda. A természetnek ott nincsen rád szüksége. Érdekes indián hozzáállás. Na itt gyorsan eltöltöttünk olyan két órát, és este hétkor indultunk vissza Los Angeles. Elkezdtük kiszámolni, mikorra érnék vissza, és inkább azt határoztuk el , hogy visszamegyünk Las Vegas és megint itt alszunk egy napot, mert jobb ez így, mint hajnali kettőkor beállítani az Adrián LA rokonaihoz, és már baromi fáradtak is voltunk.
A képeket és a nap zenéjét holnap teszem fel. megint fél egy van, és tizenegy óta írok. De nem panaszkodom, mert van miről. Csak ne ütnék annyit mellé, meg ne hagynék ki betűket. Utálom, pedig át is olvasom, mielőtt felrakom a blogra, meg word-ben írom, szóval, ha valaki esetleg tudna egy jó kazán kovács állást, szóljon mindenképp.