Legnagyobb bánatotokra itt vagyok megint :)
Miután jól elbuliztuk az időt Rochesterben és környékén, a tervünk következő pontja az volt, hogy jól elmegyünk LA-be, amit meg is tettünk. Jól :D Az első lépéésként elmentünk Chicago-ba, pontosabban mentünk volna, mert az United Airlines számítógép rendszere leállt, és emiatt két órát ültünk a repülőtéren, miközben azon izgultunk, hogyan fogunk átszállni arra a gépre, ami visz minket LA-be, mert 09:45kor indul LA-be. Miután nagy nehezen leszálltunk Cichago-ba kiderült, hogy nem mehetünk be a reptérre teljesen, mert nincs elég hely a kiszálló csöveknél, emiatt további 15 percet kellett ülni a gépen, de már a földön voltunk. Muhaha :) . Na, amikor kiszállhattunk végre a gépből, megtudtuk, hogy a gépünket, amivel mennénk LA-be 09:45-ről áttették az indulását 11:05-re. Ez egy szuper infó, mert a kiszállás az konkrétan 09:57 kor sikerült. Volt időn megint egy kis Starbucks Cappuchino-ra, meg körülnézni a Chicago reptéren. komolyan nem normálisak. Náluk minden légitársaságnak külön kiszolgáló személyzete és külön terminál portjai vannak, ez azt jelenti, hogy Csak bizonyos helyekre állhatnak a gépekkel. Elég az hozzá, hogy eléggé nyűgösek voltunk, mikor megérkeztünk a másik géphez. Itt derült ki, hogy nem ugyanabba a sorba kaptuk a jegyünket :) .Volt konkrétan 3 sor különbség. Megkérdeztük a stewardess-t tud é valamit tenni, hogy e ne így legyen, de semmi. Mikor odaértünk az üveghegy végéhez láttam ám , hogy ott egy hatalmas szörnyezet, aki kéri a hámhuszat….Jajjj ez egy másik sztori. Szóval ott ült egy kedvesnek látszó 50-es kínai-ázsiai-jappán-pilonéz-afro-amerikai nő. És az volt az érdekes, hogy kedves is volt. Elmondtam neki a szitut, és egyből felfogta és helyet cserélt az Adriánnal, szóval mégis csak tudtunk beszélgetni az út alatt. Ez azért is volt jó, mert konkrétan öt órát repültünk LA-be. Itt a pilóta kitalálta, hogy nyomja neki, mint az állat, és akkor hamarabb le tudjunk szállni LA, de a torony az utolsó órában jelezte a gépnek, hogy olyan időben érkezünk, hogy nem tud fogadni, szóval maxi lassulás, és időben kell leszállni. Ezen a járaton lehetett mindenféle zenét hallgatni, de a legviccesebb az volt, hogy a kilences csatornán konkrétan meg lehetett hallgatni a torony beszélgetését. Mikor leszálltunk LA az Adrián valamilyen rokona (bocsánat , de nem tudom milyen a családi kapcsolat, talán a nagybátyja) LULI. Na most ő konkrétan a HUNTITON BEACH en lakik. Az óceán partjától pontosan 4 mérföldre. Hozzájuk mentünk, és náluk töltöttük az éjszakát. Megmutatta, mi merre van, Majd elvitt minket egy autókölcsönzőbe és béreltünk egy Dodge Charger-t. Kb 3 literes V6-os motorja van, bazi jó a hangja, nagyon kényelmes, de komoly 470 USD-be került a 7 napra, amire kivettük. Eszméletlen sokat kellet alkudozni, mert 540-ről indultunk. A kocsikat az ENTERPRISE CAR SERVICE biztosította számunkra :) . A másik komoly dolog, hogy további 100 USD lett volna a GPS. Annyiért itt kint is veszel feltöltött USA és Kanada térképpel. DE Luli közölte, hogy van neki egy haverja, akinek van és akkor ő jól elkéri, és akkor nekünk le olyan és az nekünk jó. Miért? Hát azért, mert ha bárki kijön ide és csak úgy lógni akar itt, és nem tervezi meg előre pontról pontra, hogy mit, és hogyan, és mikor, és hol, akkor elveszett ember, ha nincs egy guider (egy kísérő), aki segít. Szóval nagy jó dolog a GPS itt. És pontos is meg minden. Szóval cool cucc. Visszamentünk a Luliékhoz és kitaláltuk, hogy mit is csináljunk a következő 9 napban. Mivel szombaton van július negyedike, ezért minden iszonyatos drága. A kosi is azért volt 470, 350 helyett. A másik ilyen drága dolog a szállás. Pl. San Francisco-ban 70USD alatt nem találtunk szállást, de Las Vegasban sem 100USD alatt. Most figyeljetek viszont hétköznap Las Vagasban a szállás 20-30USD között van, mert annyira kevesen vannak. Ezek után felhívtuk David-et, akit a Miki esküvőjén ismertünk meg és SF-ben lakik. Kérdeztük, hogy tud e valami jó szállást, mert mi már nem találtunk. Erre közölte, hogy ő nem SF-ben lakik, hanem Oakland-ben, a Merritt Lake partján és van egy üres szobája és lakjunk nála a hétvégén, meg jól megmutatja a várost is :D
lake Merritt
( Keressétek a kis piros karikát :D )
Ennyi. Lássuk be elcseszett szerencsés fickó vagyok. Most már csak a nők terén kellene valami normálist, vagy éppen ellenkezőleg őrültet találnom :D és nem Amerikában :D.
Oké, tehát holnap megyünk reggel SF-be a 101-es és az 1-es úton. Majd ott találkozunk David, és utána megnézése SF-nek :)
Képek később, nap zenéje nincs :)