ELSŐ NAP. Itten szerda :)

A torkom persze nem jött rendbe, de 4:45kor felkeltem, borotva, fogmosi, hajvágás, krákogás sok tea, majd 5:10kor amikor bekapcsoltam a telefonomat már csörgött is és az Adrián félig ordítva kérdezte, hogy hol a fenében vagyok. Majd kiderült, hogy hagyott üzenetet, de én azt nem olvastam, hogy jó lenne 5re átérnék hozzá :DDD Mind1. Végül is értem jöttek a Viktorral (Ezúton is köszönöm, majd valami aji pattan majd) és kiértünk a reptérre 5:50re. Borzasztó sok ember 2 befogadó ablak, abból az egyik a Busines csapatnak volt, akik voltav vgy 10 max. A maradék 300 ember maradt a másik beléptetőre. 6:40re be is értünk, 7:10kor indult a gép. Rettenetesen rossz időben (szél, eső, hideg, ködös izé) indultunk el. Konkrétan 800-1100méterig volt ilyen az idő, mert felette szuper napsütés, semmi szél, semmi dobálózás. könnyű utunk volt Párizsig. Kaptunk reggelit, meg minden :)
Persze megint elraktam a fényképező gépet,mert hogy milyen fos idő lesz már, erre Párizs felett gyönyörű napsütés. Szóval no pictures. Mikor CDG (De Gaulle) reptérre értünk derült ki (Legalább is nekem), hogy ez a reptér 5 terminálból áll és a „D”-ről át kell menni az „E” terminálra kevesebb, mint egy óra alatt. Na itt volt egy kis futkározás, de legalább a csomagokat nem kellett megkeresni, mert átrakták a kontinentális gépre.
Itt történt az első összeütközésem a törvény rettenetes őreivel, amikor is a felszállásra készülődve a légikisasszony megkérdezte, hogy hol a fenében van az ESTA nyomtatványom. Teljesen lesápadtam, mert az ESTA az új vízum forma, amivel az USA-ba lehet jönni. Az interneten kell kitölteni, és konkrétan le van írva a honlapon, hogy NEM KELL KINYOMTATNI. LOL. Na a csaj ezt a papírt kérte. Annyira, hogy félreállítottak, hogy én márpedig nem megyek innen sehova. Mögöttem állt a sorban egy ortodox zsidó (tradicionális öltözék, meg minden, pajesz stb) úr, aki kedvesen közölte a beléptetős hölggyel, hogy ő is olvasta, hogy nem kell kinyomtatni. A végén kiderült, hogy az volt a baja a csirkének, hogy ha valaki nem nyomtatja ki, akkor neki egy külön nyomtatványra fel kell rögzítenie az útlevelem számát, meg a nevemet…
Az Amerikába menő gép egy 777es Boing :) Ez a gép hihetetlen nagy egy sorban 7 (3-4-3) ember ül. Mi a középső 4es traktusban ültünk két fiatal spanyol mellett, akik még nálam is kevesebbet beszéltek angolul :D (Én töltöttem ki nekik a „I-W94 Nonimmigrant Visa Waiver A/D Record” kártyát. Erre még visszatérek). A repülőn mindenkinek volt saját kis képernyője, amin lehetett filmeket nézni, meg sorozatokat, meg játszani. Az út 8 órát tartott a felszállással és leszállással együtt. a levegőben kicsivel többet voltunk, mint 7 óra. Kaptunk nagyon finom ebédet. Komolyan, mint az űrhajósoknak :) minden le volt fóliázva, és volt benne még egész ananász szelet is. A leszállás előtt két órával pedig kaptunk uzsit :). Adri teljesen kivolt, mert ennyit sose ül egy helyen, én meg szinte észre sem vettem, mert annyit ülök a gép előtt, hogy fel sem tűnt igazán. Tehát sípolt, hogy fáj a segge :)
Ezen kívül nem sok minden történt. Megérkeztünk éééés Esett az eső, 15 C, és 5000%os páratartalom.
Ezen a ponton jött el az én kanosszajárásom, mert eljött az a pillanat, amitől mindig is rettegtem…Az Egyesült Államok Első Embere, az Immigration Officer. Képzeld el, hogy lejutsz egy bazi nagy terembe, ahol van 20 pult, mindben ül egy rendőr, mögöttük még több rendőr, és egy kígyózó sorban odavezetnek egy sárga vonal elé, majd megmondják, hogy kapcsolj ki minden elektronikai cuccot, de mind1 is, mert a telefonokhoz úgysem van térerő, mert direkt le van árnyékolva, hogy ne tudj hívni senkit. Mielőtt az IO-hoz érsz, egy másik faszi megnézi, hogy az I-W94-ed rendesen ki van e töltve, meg ki kellett tölteni egy másik papírt is, ami meg azt adja meg, hogy hoztál é kaját, meg ajándékot, és ha igen, annak mennyi az értéke USD-ben. Az I-W94 pontosan azokat az adatokat kéri, amiket az ESTA-n is meg kell adni, azzal a különbséggel, hogy itt azt is meg kell adni, HOL FOGSZ LAKNI!!!!
ÉS mi azt nem tudtuk, mert az volt a terv, hogy kijönnek elénk a reptérre és elvisznek oda ahol lakni fogunk Rochesteren. Ez azt jelenti, hogy nem írtunk be semmit. Az előellenőrző faszi közölte, hogyha ide nem írunk be semmit, akkor oda se menjünk az IO-hoz, mert nem fog átengedni. Na ekkor próbáltuk felhívni a Mikit (Ő a vőlegény, aki meghívott minket :D), hogy hol is fogunk lakni Mik? ÉS ekkor tudtuk meg azt, hogy nincstérerő :D (most már vicces, de akkor becsokiztam). Erre kitaláltuk, hogy beírjuk az esküvői meghívón szereplő címet, ami konkrétan a Bellhurst Castle. Na itt kaptam sokkot. Az Adrián közölte, hogy ne histizzek, mire elküldtem a picsába, hogy eljöttem idáig is itt kell visszafordulnom, mert nem tudjuk a címet, és itt bohóckodunk az IO előtt két méterrel, ahol van kb 100000000000 kamera. Na mind1, Odamentünk az IO-hoz egymás után. Az Adri ment elsőnak, majd oda hívott az ablakhoz és pikk-pakk 2 perc alatt átjutottunk. :D
Basszus nem volt semmi, Levették az újlenyomat minden újról, mindkét kézen, meg készítettek egy új fényképet is, majd közölték, hogy hello in the US until 2009.09.24 :) Enjoy the United states. Fel kellett venni a csomagokat és átmenni a JFK-n a 3as terminálról a 2es terminálra. Itt újabb repülés várt ránk, Ami NewYork és Rochester közötti belföldi járatot jelentette. Komoly 70USD-be került, és 500Km-es távolság volt benne. Amikor átmentünk a beléptetésen, itt már le kellett venni a cipőt is. Eddig sehol nem kellett, majd itt volt az első eset, hogy meg is motoztak. JA és minden egyes alkalommal le kellett vennem az övemet, szóval, ha ilyen sokat repül valaki, akkor olyan gatyát vegyen, amihez nem kell öv, vagy kötelet használ hozzá :)
Itt már annyira fáradtak és fásultak voltunk, hogy konkrétan átaludtuk a felszállást :) Viszont itt történt elsőnek meg az, hogy kimondottan xarul éreztem magam két utas miatt, akik mögöttünk ültek. Két amerikai 40es nő, akik folyamatosan beszéltek. Ennyit embert beszélni még nem hallottam. De komolyan, az Adrián szerint, aki nem tudott miattuk aludni sem, még a felszállás alatt is beszéltek…Rettenetes volt.

Megérkeztünk Rochester és minden megváltozott, 30Fok meleg, napsütés. Csomagok megvannak. Lauralee (Miki menyasszonya) várt minket. Nagy ölelkezések és indulás hozzájuk. Kiderült, hogy nem is Rochesterben fogunk lakni, de nem is Farmingtonban a Mikiéknél, hanem Honeoye Falls-on fogunk lakni a Lauralee (ejtsd: Loreláj, vagy lauralí kb. :D ) szüleinek a rezidenciáján…Baszki egy konkrét villa 3 szintes, úszómedence , meg minden, kb 15 szoba, billiárd szobával. Elképesztő a hely. Külön csap van a hideg és meleg ivóvíznek. Olyan meleg víz jön, hogy egyből tea, vagy KV-ra jó. Lisa és Robert (Laurelee szülei) nagyon kedvesek. Az egész olyan furcsa, hogy elmondani sem biztos, hogy tudom. Elsőnek minden olyan nagy, de tényleg. Elcseszett sok út, mindent kikerülsz, mert az utak mellett nem nagyon vannak házak. Minden kert be van füvezve, és csodaszépen meg vannak nyírva. Megkérdeztem, hetente nyírják a füvet. Most, hogy jön július 4. nagyon sok USA zászló van kirakva portákra. Rettenetes nagy autókkal járkálnak teljesen feleslegesen, mert mindenki betartja a sebességkorlátozást, ami elég komoly. Lakott terület 30MPH (48km/h), külső övezet 50MPH (80km/h), autópálya 65-75MPH (100-110 km/h). Mindenhol záróvonal van, de mindenhol fordulhatsz balra, kivéve, h nincs tiltva. Ha nincs tiltva, akkor a pirosnál lehet jobbra befordulni. Ha balra kanyarodsz, akkor a másik ELŐTT kell azt megtenned. Ha stop tábla van, akkor MINDENKIEK, minden irányból stop tábla van (Ez nagyon vicces szerintem)
Megérkeztünk a Mikiékhez, akik egy nagyon aranyos kis lakóparkban laknak. Kaptunk vacsorát, meg barbiztunk egyet (ez itt a barbecque akar lenni). A Miki teljesen odavolt, meg vissza, annyira, hogy elővette a gitárját és magyar énekeket kezdünk el „énekelni”, az első volt az ÁKOS helo-Helo, majd további ÁKOS és Máté Péter következett.
A nap zenéje ÁKOS HELO-HELO.
http://www.youtube.com/watch?v=tRegD8-W4kU

Ezek után átmentünk a Lala (Lauralee) szüleihez és leesett az állunk megint. Egy konkrét felsőközéposztály (?), lehet hogy felső nem tudom, házban lakunk. Igaz, hogy az alsó szinten, de az is nagyon szépen meg van csinálva, és pont mellettünk van a Billiárd szoba :), Külön ágyunk van meg minden. Kaptunk kis kártyákat, hogyan kell viselkedni a házban. Nagyon aranyosak, gyakorlatilag az a lényeg, hogy érezd otthon magad, de viselkedj is úgy, pakolj el magad után, csinálj magadnak reggelit :) Mindent lehet használni, és a ház többi lakója akik mind amerikaiak, teljesen hihetetlenek :) Mindenki mosolyog, nagyon közvetlenek, mindenről lehet velük beszélni. Elképesztőek. Mi mennyibe kerül, mennyit lehet vele spórolni, és mindig minden jó, és cute és awesome, és nice, és beautyfull, smart, és clever. Minden rendben van, kicsit fura, de nagyon szeretem, vagy nem olyan, mint mások, de őt szeretem a legjobban a családból. Tényleg elképesztőek. Ezen az estén elég sokat beszélgettünk és ekkor utott eszembe, hogy a laptopom 220volt-os, itt meg 110volt van a falakban :) A tápegység tudja a 110voltot is, de a dugó az európai :( szóval el kell majd menni egy boltba, ahol tudok ilyet venni.
De ez már a holnapi nap problémája. Lala jön értünk 11:00-ra majd megyünk soppingolni, után 14:00-ra megyünk az autónkért :DDDDD. Lesz saját kocsink.